Olvasási idő: ~15 perc

Az első interjúnkat Belus Tamással, a Nyírbátori Sárkány Wellness és Gyógyfürdő vezetőjével készítettük el. A terjedelemre való tekintettel a beszélgetést két részben fogjuk közölni.

Tamás, kérem röviden mutatkozzon be, és mondja el, mik azok a dolgok, amelyeket érdemes tudni Önről.

63 éves vagyok, a Vegyipari Automatika szakon végeztem, majd a Számviteli főiskolán, és úgy gondolom, hogy egy kis kitérővel talán megtaláltam azt, amit szerettem volna mindig csinálni: ez a turizmus és a turizmus marketing.

Olyan szerencsém volt, hogy még nem múltam el 30 éves és már egy akkori ipari szövetkezetnél voltam műszaki vezető, ami egy főmérnöki beosztásnak felel meg. Nagyon sokáig műszaki pályán mozogtam, főleg a műanyagiparban. A rendszerváltást követően nagyon sok minden megváltozott, ekkor egy nagyon komoly pályamódosítást végeztem, pénzügyi vonalon kezdtem el dolgozni a számviteli főiskola elvégzése után.

Ekkoriban banki hitelezéssel is foglalkoztam. Ez egy nagyon hasznos időszak volt nekem, mert nyilván a műszaki folyamatok, a mérnöki munka az, ami előreviszi a világot, de hozzá kapcsolódóan meg tudtam érteni, hogy miért szükségesek a pénzügyi folyamatok.

Ezután, 1996-tól Nyíregyháza Sóstógyógyfürdőn dolgoztam, a Sóstó Fejlesztési Rt.-nek voltam a vezetője, majd 4 év múlva a vezérigazgatója. Az ott eltöltött évek alatt az akkori romokból sikerült újra éleszteni, halotti álmából felébreszteni Sóstógyógyfürdőt. Számtalan olyan projektet vezettem, amivel aztán elindult a fejlődés, ebben természetesen hasznát vettem a pénzügyi szaktudásomnak is.

2009-től Nyírbátorban tevékenykedek. Először csak külsősként, a fürdő marketingmunkáival foglalkoztam. Néhány éve már én vezetem a fürdőt, illetve a hozzá kapcsolódó ágazatokat is. Több mint 40 éve vagyok házas, két felnőtt gyermekünk, négy unokánk van. A feleségem is többször pályát módosított, egészségügyi dolgozó volt, ma már dekorációval és rendezvényszervezéssel foglalkozik. Közös vállalkozásunk is van, ahol a fiunkkal Tamással együtt dolgozunk. Tamás a gyári munkafolyamotok vizualizációjával (targoncaútvonalak, munkavédelem) foglalkozik. Ez elég speciális, de hál’ Istennek van kereslet a tudására. 1979 óta dolgozom, voltak ebben jó és rossz időszakok is. Összeségében az ember, ha hátratekint – csak kellő időtávból tudja értékelni a saját tevékenységét… Úgy érzem, ez teljesen rendben van.

Mi az, amire ha visszatekint, akkor egy olyan eredményt lát, amire büszke?

A legnagyobb eredményem az, hogy a Sóstógyógyfürdő központjában lévő ingatlanokat a segítségemmel,  munkámmal tudta a város megújítani. Nyírbátorban dolgozom, Nyíregyházán élek és azt hiszem, hogy ez volt a legnagyobb dolog, amit csináltam és talán erre lehetek a legbüszkébb.

Turisztikai tapasztalatai alapján az ágazaton belül, részt vesz-e meghatározó stratégiai irányok kialakításában? Van-e olyan szakmai szervezet, ahol fontos pozícióban dolgozik? 

Inkább azt mondom, hogy dolgoztam. Nagyon sokat változott a turizmus irányítási rendszere, egyrészt voltak politikai, és voltak szakmai alakzatok. A politikai terület a Regionális Idegenforgalmi Bizottságnál(RIB) eltöltött munkámat jelenti. Ez a szervezet minden egyes turisztikai régióban jelen volt. Az Észak – Alföldi Regionális Fejlesztési Ügynökségnek voltam külső szakértője, és azért mondom, hogy voltam, mert újabban erre már nincs szükség. Úgy látom, hogy ma már más alapokon döntik el azt, hogy ki kap támogatást.

Ezen pontosan mit ért?

…Tehát most már az ilyen szakértőkre nincs is szükség. Ma én azt mondom, hogy valószínűleg egy szűk grémium dönti azt el, hogy mondjuk Tokaj, Nyírség stb. ezek közül ki kap támogatást. A Corvinuson végeztem turisztika szakértőként (ez a harmadik felsőfokú végzettségem), de még is inkább a marketing és a termékfejlesztés érdekelt. Szakértőként nagyon sok projektet láttam a régióban még csak tervben, papíron, amiket értékelhettem. Ez egy komoly munka volt. Amire talán még büszke vagyok, az az Észak – Alföldi Termál Klaszter, amikor létrejött és sikerült Hajdúszoboszlóval, Debrecennel és Nyíregyházával összefogni egy közös cél érdekében. Ez is egy nagyon fontos szakmai feladat volt itt a régióban.

A Sárkány Fürdőnek mi a szerepe ebben a klaszterben?

Azt szoktuk mondani, hogy a turizmusban, vagy az egészségturizmusban a látogatószám adja meg a súlyát egy-egy intézménynek. Ha jobban megnézzük Hajdúszoboszlót és Debrecent, akkor látjuk, hogy nyilván megelőzik Nyíregyházát, meg persze Nyírbátort is. Nálunk olyan 160.000 vendég van egy évben, ez körülbelül a nyíregyházi Júliafürdőnek felel meg, de Nyíregyházán kb félmillió látogató van. Viszont, ha a város létszámát nézzük, akkor nálunk sokkal nagyobb ez a látogatószám, mert amíg Nyíregyházán egy lakosra négy látogató jut, addig nálunk 14 -15. Igazából azt lehet mondani, hogy a városban (Nyírbátorban) a turizmus jelenléte most már nagyobb. Amit a klaszter nyújt (közös megjelenés, vásárokon lévő ottlét, közös kiadványok) azt próbáljuk mi is kihasználni, tehát ha van valamiről információnk, már pedig van, akkor igyekszünk mindenben részt venni. Tevékenységünk jól belesimul a kisebb fürdők szerepkörébe.

Ki számít a fürdő célcsoportjának, illetve melyek a legnagyobb küldőterületek a desztinációkat tekintve?

Azt szokás mondani, hogy Magyarországon annyi fürdő van, hogy ha valaki a román határnál beugrik egy medencébe, akkor végig tudja úszni Magyarországot. Nyírbátor elhelyezkedése ilyen, közel van a magyar-román határhoz (Nagykároly hozzánk ~30km) ezért nekünk Románia nagyon fontos küldő területünk. Szatmárnémeti is ilyen, azonban hiába épült meg ott az Aqua Star nevű fürdő, azért aki nem csak úgy gondolja a fürdőzést, hogy „este elmegyek szaunázni”, hanem látogatással, vagy más információ szerzésével, kultúrával, gasztronómiával szeretné eltölteni az idejét, az be fog ülni a kocsiba és megtalál minket. Én azt gondolom, hogy nekünk a román piac a legfontosabb, mellette nagyon masszívan jön fel, és egyre többen érkeznek Szlovákiából, főleg a Bodrogközből. Nekik majdnem ugyan olyan messze vagyunk, mint Nyíregyháza vagy akár a miskolci fürdők is, de ha arra gondolnak, hogy egy jobb, kellemesebb fürdőt, jó ár/érték arányút keresnek, akkor azok mi vagyunk.

A romániai vendégkör körülbelül 50%-át teszi ki látogatóinknak, ami nagyon nagy szám, de ez most nem releváns, mert most semmi nem működik. Kialakult a fürdőhasználatban egy fiatalosabb áramlat is, ez az úszás. Két úszóegyesületünk van a városban, és több mint 100 fiatal úszik rendszeresen, naponta edzésre járva. Fürdőnk többgenerációs, de ha a nyári szezont nézem, akkor inkább a családosoké, akik nem a tinédzser korú gyerekeikkel jönnek, hanem a kisebbekkel. A Sárkányfürdő egy kicsi, családias hangulatú, jó adottságokkal rendelkező, ahogy szoktam mondani; kompakt fürdő. Minden meg van benne, de semmi nem túlzó. Ebből adódóan nyáron könnyen tudunk expandálni, az egész szervezet egy kicsit megnyúlik, fiatal munkavállalókkal kiegészülve. Fürdőnk családbarát, inkább az idősebb korosztálynak szóló, illetve a kisgyermekeseket kiszolgáló létesítmény.

Ez a koronavírus mit jelent rövid és hosszútávon akár önöknek, akár a turisztikai szereplőknek ott a környéken?

Sajátos a helyzet. Szinte az összes fürdő önkormányzati tulajdonban, vagy önkormányzatok tulajdonában van (néhány részvénytársaságban több önkormányzat is tulajdonos). A fürdők között nagyon ritka az, hogy magántulajdonban van, persze azért erre is van példa Magyarországon. Nyilván, ez az egész járvány, pandémia, egy komoly „szerencsétlenség” az egész gazdaságot tekintve, de leginkább azért a turizmust sújtja. Egyrészt a kijárás korlátozásával, illetve a kapcsolódó határzárral. Csak úgy lehet ezt a vírust legyőzni, hogy ha igyekszik mindenki elkerülni a közösségi létet. Hát a fürdő az pont nem ilyen. A fürdő egy közösségi tér, ez nekünk azt jelenti, hogy nincs vendégforgalom, de ez nem azt jelenti, hogy nem dolgozunk. Igyekszünk úgy készülni a nyárra, hogy rendben legyen minden.

Már-már kilátástalannak tűnik, hogy mikor lehet újraindulni, de bízom benne, hogy erre még a nyáron sor kerülhet, ha nem is június elején. Nyilván ez egy nagyon sokszereplős dolog, de a járványügy, a minisztériumok, a tulajdonosunk, az önkormányzat is azon van, hogy a lehető legkisebb veszteséggel ússzuk meg mi is, és az ágazat ezt a helyzetet. Most mindent kifestünk, kitakarítunk, átburkolunk, a fugákat kijavítjuk stb.

Ez olyasmi, mint a tervezett karbantartás?

Lehet úgy is mondani, de ez nyilván azon túlmegy. Azért nem gondolom, hogy a tervezett karbantartás hetekig tart, tudjuk jól, ha ránézünk egy fürdő honlapjára, akkor egy tervezett karbantartás azt jelenti, hogy mi például 2×4 napra megállunk egy évben és akkor elrendezünk mindent, ez az állapot a 2×4 napon már jóval túlmegy. Az is nagy felelősség, hogy mindenkit megtartsunk.
Ha egy jól működő csapat szétesik, nagyon nehéz újra összehozni őket. Azt gondolom, hogy a tulajdonosunk, a városi testület ezt átérzi és úgymond mellettünk áll, mi pedig igyekszünk mindent úgy csinálni, hogy ha bármelyik nap azt mondják, hogy „most újra lehet, kell indulni”, akkor erre 2-3 napon belül készek legyünk.

Elbocsátásokkal kapcsolatban kellett döntéseket hozzanak?

Nem! Az a fura ebben, hogy nyilván ez általában egy önkormányzati ágazat, és ha nem terjesztik ki erre a bezárást, akkor az önkormányzatokat nem is nagyon kívánják kompenzáló forrásokkal ellátni. Az állam tehát ezt szépen letolta magáról, eddig már néhány szakmában elengednek pár dolgot. De például a járulék fizetés mérséklése ránk is hatással van, most három hónapig nincs ilyen teher. Úgy látom, hogy a városvezetésnek nincs elbocsátási terve, hiszen ez az állapot nem fog örökké tartani, és minél hamarabb túl lehet és kell ezen lépni. Utána a mi szakképzett munkaerőnket megtartva menni fog az élet tovább. Még mindig nagyon bízom benne, hogy egyrészt idővel meg lesz a vakcina, illetve, ahogy szoktam mondani, minden elfárad egyszer.

A vírus is el fog fáradni, semmi sem tarhat örökké. Itt majd az lesz érdekes, hogy ez meddig tart, mert, ha ez a nyári időszakon végig megy, az azért nekünk komoly teher lesz. Nyilván akkor bevétellel nem tudunk számolni, illetve azzal a 60.000 vendéggel sem, akik szokás szerint a nyári hónapokban felkeresnek bennünket. Nem kellett még ilyen nagy döntéseket hozni, és én bízom benne, hogy nem is kell majd. Egy olyan foglalkoztatási struktúrára álltunk rá, hogy aki megteheti, otthonról dolgozik. A többiek egy műszakban, olyan munkát végeznek, amivel hasznot hajtanak. Most még azokat a dolgokat is megcsináljuk, amiket évek óta nem, mindent apró hibát megtalálunk, a fürdő „csilli-villi” lesz, olyan újszerű. Például készítünk egy új infraszaunát is.

Akkor ezt a helyzetet Önök megpróbálják kihasználni  továbblépésre, fejlesztésre?

A helyzet megváltozott. Sokkal több fejlesztést gondoltunk erre az évre, de ennek nyilván nem lesz realitása. Most ezen túl kell lenni és azokat az apró dolgokat, amiket a vendégkör eddig hiányolt, például, hogy nem volt elég hideg a merülőmedence stb. –  ezeket a kisebb panaszokat próbáljuk meg orvosolni. Nekünk és a tulajdonosnak sem lesz többre lehetősége. A városnak számtalan problémája van, például a szociális ágazatban és máshol is, azt még nem tudjuk, hogy az iparűzési adóra milyen hatással lesz.

Említette korábban, hogy ilyenkor nagy a felelősség a vezetésen, korábban nagyon sok helyen volt ebben a pozícióban. A válsághelyzetben a vezető hogyan tud jó döntéseket és stabil állapotokat teremteni?

Egyrészt a jelenléttel. Azt szoktam mondani, hogy az a vezető, aki követőket szerez. Ezt nem én találtam ki, hanem egy amerikai úr. A kollegáim mindig úgy ismertek, hogy kiszámítható vagyok – szerintem ez nagyon fontos egy vezetőnél. Vannak szabályok (aranyszabályok), és ha az ember egy csapatot épít, akkor őt is jól értik meg, és a vezető is jól érti meg a csapatot. Ami a gond, az nyilván most ebben a helyzetben, a létbizonytalanság. Amikor bekapcsolja valaki a televíziót és hallja a minisztert, hogy többszázezer munkanélküli lesz, akkor az adott dolgozó mindig magára is gondol. A legnagyobb energiát az követeli meg az embertől, hogy értelmes munkát adjon, és meg is nyugtassa a munkatársait. A felelősség most a legnagyobb, mert mindig minden kollégámban – és azért is mondom, hogy nem beosztott, inkább kollégákról vagy munkatársakról beszélek – nemcsak őket látom, hanem a hátterüket és a családjukat is.

Fontosnak tartom, hogy amikor nálunk dolgozik valaki, akkor tudjunk róla, hogy vannak-e akár személyes problémái, és hogyan tudunk ebben segíteni, vagy olyan helyzetet teremteni, hogy rendben legyen, és jobban érezze magát a környezetében. Gyakran összejövünk, főzögetünk, tehát attól függetlenül, hogy viszonylag nagy cég vagyunk (60-80 munkatárs), azért igyekszünk ilyenre is időt szakítani. Amikor kialakult a járványhelyzet, talán mi voltunk azok, akik elsők között összehívták a dolgozókat, megbeszéltük, hogy mit és hogyan kell csinálni, hogyan kell a helyzethez viszonyulni, a munkahelyen hogyan kell elkerülni a közvetlen kontaktokat, hogy tudunk úgy dolgozni, hogy egymástól távol legyünk, de mégis hatékonyak. Azt gondolom, hogy most a legfontosabb, hogy ha ez a megnyugtató jelenlét és a stabil háttér megvan, akkor ezt kommunikáljuk is a dolgozók felé. Készülünk persze arra is, hogy újraindul majd a vendégek áradata, mert ennek a rendkívüli helyzetnek várhatóan az lesz a következménye, hogy a bezártságból mindenki majd kirepül, mint a szabadmadár.

Következő cikkünk tartalma:

A terjedelem miatt az interjú második részét a következő cikkben közöljük. Kiderül belőle, hogy Belus úr mire számít a közeljövőben a turisztikában, még pontosabban a fürdők vonatkozásában. Megkérdeztük tőle azt is, mit gondol a kezdeményezésünkről, és hogyan fogadta megkeresésünket.