Olvasási idő: ~12 perc

Folytatva interjú sorozatunkat, a napokban Mezőtúr város Közösségi házának igazgatójával beszélgettünk. Bordács László úrtól arról érdeklődtünk, hogy milyen intézkedéseket hoztak létre a vírushelyzet idejére, hogyan biztosították a folyamatos információt a lakosság számára és arról is, hogy közösségi ház kollégái hogyan élik meg a mindennapokat, milyen segítséget tudnak nyújtani nekik.

(forrás:  Mezőtúr Városi Televízió​​​​​​​​​​​​​​)

Kérem, mutassa be önmagát és a Közösségi Házat, illetve a települést.

Bordács László vagyok, a Mezőtúri Közművelődési és Sport Közhasznú Nonprofit Kft. ügyvezetője. A Kft-t 2009-ben alapította Mezőtúr Város Önkormányzata, a Városi Sportcentrum és a Közösségi Ház összevonásával. Majd 2013-ban törvényi változás miatt bővült a tevékenységi körünk a múzeumi feladatellátással. Ezért 2013-tól közművelődési, sport és múzeumi feladatellátás történt, valamint ugyanebben az évben létrehozta az önkormányzat a Mezőtúri Városi Televíziót a Kft keretein belül.  2009-től a helyi Mezőtúr és Vidéke közéleti lap is, mint városi médium szintén a Kft égisze alatt üzemel. Ezek a fő tevékenységeink. Emellett városi kulturális programokat, rendezvényeket, ünnepségeket, megemlékezéseket is szervezünk. A Társaságunk által üzemeltetett kiállító helyek:Túri Fazekas Múzeum, Városi Galéria, Badár Emlékház és Műhely. Koordináljuk a városban működő amatőr művelődési közösségek működését a Közösségi Házon keresztül. A sportcentrumban pedig a városi szabadidő- és versenysport hódolóinak adunk helyet. A versenysportnál a Mezőtúri Atlétikai Football Club keretein belül különböző szakosztályok működnek: teke, atlétika, foci, valamint kézilabda. Az ő működésüket segítjük, valamint, a szabadidő sportolók is nálunk végzik tevékenységüket. Mezőtúr városa Jász-Nagykun-Szolnok megyében a Mezőtúri járás székhelye. Városunk a kerámia fővárosa, melyre nagyon büszkék vagyunk. Ápoljuk és őrizzük hagyományainkat.

Rövid, illetve hosszútávon mit gondol, hogy a vírus milyen hatással lesz a településre, és a Közösségi Ház működésére?

A rövidtávú hatást látjuk minden tevékenységi körünk esetében: intézményeink zárva vannak, a használók nem tudnak bejárni, de a nagyobb programok szervezése tekintetében a Városi Majális és a Gyermeknap az, amit biztosan nem rendezünk meg. A legnagyobb program szervezésünkben a Túri Vásár, augusztus 9-én és az azt megelőző napok, pedig az arTúr Fesztivál. Jelenleg átgondolás alatt áll, hogy e két eseményt meg tudjuk-e valamilyen módon tartani. Hogy hosszútávon milyen hatással lesz a város egészére vonatkozóan a vírus? Azt biztosra nem lehet megmondani. Nyilván lesznek gazdasági vonatkozású hátrányos hatásai, mint ahogy az egész országban. Biztos vagyok benne, hogy helyi szinten ránk is hatással lesz, hiszen kevesebben fogják a Társaság telephelyeit és székhelyeit használni, másrészt pedig lehet, hogy nehezebb is lesz visszacsöppeni abba a régi életünkbe, amely a járvány előtt volt.

Hogyan tudják a lakosság folyamatos hírellátását biztosítani? Erre van terv?

Igen, amiben mi részt veszünk az tulajdonképpen a járvánnyal kapcsolatos tájékoztatás. A Mezőtúri Városi Televízió és a Mezőtúr és Vidéke városi lap a Kft gondozásában, a cég üzemeltetésében működik. Tehát az újságban kettő hetente tudjuk tájékoztatni a város lakosságát. Folyamatosan hírt közlünk a településen működő orvosi szolgáltatásokról, háziorvosi ügyeletekről, valamint minden olyan információról, ami a koronavírus járvánnyal kapcsolatos. Ez ami minden lakoshoz eljut, hiszen maga az újság ingyenes. Ugyanazokat a reklámanyagokat, amelyek az újságban megjelennek, azokat tesszük be a televízió képújság részébe is, egyrészt. Másrészt pedig a Polgármester úr által tartott tájékoztatók is folyamatosan vetítésre kerülnek a televízión keresztül. Természetesen a hivatalos tájékoztatásokon kívül igyekszünk biztosítani azt, hogy senki ne maradjon kultúra nélkül. Így archív anyagokból teszünk közzé összefoglalókat, valamint megosztjuk a lakossággal az online elérhető kulturális tartalmakat. Mindezek mellett a lakosság tájékoztatását autóra szerelt hangosbemondóval is segítjük. Csatlakoztunk a Tér-Zene programsorozathoz. A Filharmonia Magyarország megajándékozza a zeneszeretőket egy-egy meglepetés mini szerenáddal, tulajdonképpen az otthonokba, ablakok alá viszik el a zenét. Lényege, hogy a sűrűn lakott lakótelepi övezetekben rövid hangversenyeket tartanak, melyeknek megvalósítása nem ütközik a hatályos korlátozó rendelkezésekbe. Igyekszünk olyan országos programokhoz csatlakozni, amelyek a kultúra terén minél többet szeretnének az emberek számára adni.

(forrás: Közösségi Ház Mezőtúr Hivatalos Facebook Oldala)

Melyek voltak a legfontosabb döntések, amiket a krízishelyzet kihirdetése óta meg kellett hozni?

Úgy gondolom, hogy még időben reagáltunk helyi szinten, illetve itt a Társaság szintjén is a járványveszélyre. A törvényi szabályozásnak megfelelőn a székhelyünket és telephelyeinket bezártuk, szolgáltatásainkat szüneteltetjük. A Társaság munkatársai ebben az időben háttérmunkát végeztek. Természetesen a civil – és sportszervezetekkel tartjuk a kapcsolatot, így az újra nyitás is zökkenőmentes lehet. A városi megemlékezések, rendezvények, előadások elhalasztásáról, illetve elmaradásáról hozott döntések kardinálisak a mi életünkben.

 Tudomása van elbocsátásokról?

Nem, nem voltak elbocsátások és jelen állapot szerint nincs is tervezve, mint ahogy a munkaidő csökkentés sem. Ez nagyon lényeges, hiszen ahhoz, hogy a gazdaság talpra tudjon állni, nem csak a termelő szférának kell működnie, hanem a keresleti oldalnak is. Tehát kell, hogy legyen majd az embereknél pénz, hogy terméket tudjanak majd vásárolni, amivel a belső fogyasztást tudják „pörgetni”.

 A kollégák hogyan élik meg ezt a kialakult szituációt? Mennyire van szükség személyesen is odafigyelni az emberekre?

A munkahelyen is beszélgetünk arról, hogy meddig tarthat még a járvány, milyen hatásai vannak, vagy ki az, akinek idősebb szülei vannak stb. Otthon, személyesen ki milyen formában tud részt venni a járvány elleni védekezésben pl. bevásárlással. Kollégáim fegyelmezetten és szabálykövetően viselkednek ebben a kialakult szituációban is. Örülök, hogy ők is a pozitív példát erősítik nem csak a magánéletben. Mezőtúr Város Önkormányzata ingyenes szájmaszkokat biztosít a lakosságnak, amely akcióban 100%-ban résztvesznek munkatársaim. Az önkéntesek által elkészített maszkok hozzánk kerülnek be, majd kollégáim azt csomagolják egyesével és hordják ki a megadott lakcímekre.

Úgy gondolom, hogy a járvány globálisan az emberek lelkét is megterheli. A második világháború óta nem voltak olyan dolgok Magyarországon, amik az egész társadalomra ennyire mélyen kihatottak volna. Ami talán még ennél is rosszabb, az hogy nem látjuk magát a vírust. Találkoztam olyannal, aki azt mondta, hogy „Hát látta valaki ezt a korona vírust? Én nem. Akkor én jövök-megyek.”. Mondtam neki, hogy „jól van, én nem tilthatom meg, de azért kicsit gondolkozni kéne”, mert annak idején a 19. században, és a 20. század elején sem a leprát, sem a kolerát nem lehetett látni, aztán sajnos mégis meghaltak emberek. Szerintem ennél egy kicsit komolyabban kéne venni, meg talán másképpen kéne hozzáállni a dologhoz. Szerencsére nem ez a jellemző a többségre. Az én környezetemben nagyon is komolyan veszi mindenki. Figyelnek arra, hogy kesztyűvel, szájmaszkkal közlekedjenek, ha közösségbe mennek. A bolti vásárlást követően a terméket a hűtőbe külön polcra teszem, néhány napig nem nyúlok a csomagolásához. Lényeges, hogy a megvásárolt terméket valahol legyártották, valaki előttem megfogdosta, én pedig ahhoz hozzányúlok, akkor magamnak ártok vele. A legrosszabb az, hogy nem lehet tudni, meddig tart a veszélyhelyzet. Amit viszont negatív példaként látok, az az, hogy egyre inkább olyan, mintha az emberek kezdenének bátrabbak, lenni. Tehát jobban mozgolódnak a városban, a közterületeken, a boltokban.

(forrás: Közösségi Ház Mezőtúr Hivatalos Facebook Oldala)

Van arról információja, hogy a környező és távolabbi települések ezt hogyan élik meg, mit tesznek?

A körülöttünk lévő, hasonló méretű települések egyikén-másikán szintén történtek ilyen intézkedések. Hallottam, hogy valamilyen fertőtlenítő szereket juttatnak el a lakosokhoz. Vagy éppen maszkot osztottak az önkormányzatok, de ezt ugyanúgy saját pénzből vásárolták meg, mint mi. Ezek mind öntevékeny akciók, önmagunk indíttatásából és saját költségvetésből. Ebben nincs semmiféle központi irányítás, támogatás vagy bármi más. Itt Regéc környékén még legalább két településről tudok, ahol próbáltak valamit adni a lakosoknak, ami a lehetőségeikből megoldható volt. Egyrészt, amire forrást tudtak biztosítani, másrészt, amit be tudtak szerezni, mivel pont a kritikus időszakban tűntek el a boltokból azok az eszközök, amik hatékonyak a védekezésben.

Mik voltak a legfontosabb döntések a krízishelyzet kihirdetése óta, amelyeket meg kellett hozni?

A legfontosabb döntések sajnos fájdalmasak. Azon túlmenően, hogy rendkívül aktív kapcsolatban vagyunk a lakossággal, folyamatosan sulykoljuk az emberekbe szórólapon, levélben és személyesen, amit központilag is hallunk mindenféle csatornán, hogy maradjanak otthon, tartsák a távolságot stb. Tehát folyamatosan ott vagyunk az emberek életében ezekkel a dolgokkal. És a fájdalmas döntések, amiket mindjárt, ahogy a veszélyhelyzet elrendelésre került, meg kellett hozni: a vár (nekünk gyakorlatilag a lételemünk) és a várhoz kapcsolódó látogatóközpont bezárása, ami elég tragikus számunkra. Egyedül a kis boltunk maradt nyitva, ugyanis nálunk az önkormányzat maga működteti a falu egyetlen egy vegyesboltját. Ilyen esetben ez még komolyabb terhet jelent, mert jóval alaposabban próbálunk arra fókuszálni, hogy az emberek ellátása folyamatos és zökkenőmentes legyen. Nálunk ez elég speciális téma, más önkormányzatokra viszont ez nem annyira jellemző, hogy kisboltot működtetnek. De persze itt is bizonyos intézkedéseket meg kellett hozni, csökkentett nyitvatartási idő stb.

Mekkora felelősség van a vezetőn egy ilyen helyzetben?

Ez igen nehéz kérdés. Én azt gondolom, hogy kétféleképpen is vizsgálhatjuk ezt a kérdést. Egyrészt – és szerintem ez a gyakoribb eset –, akkor kezdik méregetni a vezetők felelősségét, amikor már baj van. Amikor egy konkrét eset megtörténik, akkor kerül elő a vezetői felelősség. Másrészt meg – és én ezt az utóbbit sokkal egészségesebbnek tartom –, amikor maga a vezető az első pillanattól kezdve, a veszélyhelyzettől függetlenül is érzi a vezetői felelősségét, tehát magáénak érzi azt a területet, amiért felel. Fontos azt felismerni, hogy a településnek milyen eszközei vannak, és azokat maximálisan ki is kell használni. De egyébként ez a mindennapokban is így kell, hogy működjön, legalábbis nekem ez a normális. Természetesen, ha van egy ilyen veszélyhelyzet, akkor nyilván egy kicsit még jobban oda kell figyelni, speciálisabb dolgokra kell koncentrálni. Azzal együtt, hogy Regéc kistelepülés, nincsenek intézmények, ugyanakkor az itt meghozott intézkedések nem csak a helyiekre hatnak, hanem az ideérkező emberekre is. Ezért én azt gondolom, hogy a vezető mindennap érezze át azt, hogy felelősséggel tartozik, és annak megfelelően járjon el.

Ön szerint az alkalmazottak és az önkormányzati dolgozók hogyan kezelik, hogyan élik meg ezt a kialakult szituációt?

Itt több településnek közösen van egy úgynevezett körjegyzősége, egy közös hivatalban. A köztisztviselőink azért vannak nehezebb helyzetben, mert jónéhányan közös irodában végzik a napi tevékenységet. Ott is történtek intézkedések, sőt komoly szigorítások is; egyfajta ügyeleti rendszer működik, az ügyfélforgalom csökkentése érdekében. Jól elkülönülten tudnak viszont dolgozni azok, akik itt a településen, akár a közfoglalkoztatásban, akár mondjuk a turisztikai területen vannak foglalkoztatva. Itt rugalmasabban tudjuk kezelni a dolgokat, mivel egy részük kint dolgozik a természetben, szabad területen, a többiek pedig egy tehenészetben. A várban is dolgozunk attól függetlenül, hogy nincs nyitva, mert most készülünk a nagyberuházásra. Ez heteken belül elindul, illetve egy kisebb fejlesztés elkezdődik még ebben a hónapban, és hamarosan felvonul a kivitelező. Vagy például – mivel a vár nincs nyitva – akik egyébként a kassza mögött állnak, azok most éppen kültéri padokat vagy épületelemeket festenek és különböző karbantartási munkákban vesznek részt. Ezzel egyrészt biztosítjuk, hogy ne csökkenjen a pénzük, másrészt meg azt gondolom, hogy nagyon fontos a lélekre nézve az is, hogy nem kell bezártan, otthon tartózkodniuk. Itt a hegy tetején elkülönülten, egyfajta „hegyi karanténban” tudnak dolgozni, és talán így lelkileg is egy kicsit könnyebb kezelni ezt a nehéz helyzetet. Egy kistelepülésen még ilyen esetben is nagyobb a szabadság, mint városon, ahol azért jobban beszorulhatnak az emberek a négy fal közé.

Az említett beruházások a járványtól függetlenül be voltak-e tervezve, vagy – kihasználva a jelen helyzetet – ez alatt az idő alatt pont be lehetett indítani őket?

Ezt így hozta a sors igazából. Mindkét fejlesztésünk az évekkel ezelőtt elindított folyamat eredménye. A nagyberuházásunk egy több száz milliós projekt, ez még 2017-ben indult útjára, úgyhogy tiszta véletlen, hogy gyakorlatilag mostanra lett kivitelező. Nagyjából már sejtettük, hogy most, a tavaszi időszakban végre elindulhat. Amit nem tudtunk, hogy közben megjelenik a vírus. Ha nem lett volna ez a veszélyhelyzet, akkor nem zártuk volna be a várat, tehát a munkavégzéssel együtt – a konkrét fejlesztési területek kivételével – továbbra is látogatható lett volna. Most viszont, a veszélyhelyzet következtében, látogatóval nem kell számolnunk. Bár inkább szívesebben terelgetnénk a látogatót, hogy merre ne menjen, mint hogy ez a helyzet fennálljon, de hát ezt el kell fogadnunk.

(forrás: Közösségi Ház Mezőtúr Hivatalos Facebook Oldala)

Terveznek bármilyen speciális szolgáltatást a járvány idejére, ami egyébként nem jellemző, de úgy érezték, hogy most be kell vezetni?

A március 15-i ünnepi kiállítást már nem tudtuk megnyitni, viszont tárlatvezetésben jártas szakembert hívtunk, aki online tárlatvezetést tartott. A Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából szervezett városi megemlékezés már online formában fog megvalósulni.

Gondolkoztunk olyan főzőműsoron, ahol nem a kenyérsütést mutatjuk be, hiszen arról nagyon sokat láthatunk, olvashatunk, hanem olyan ételek elkészítése, amely minél kevesebb alapanyagot igényel, így könnyen és gyorsan elkészíthető minimális bolti bevásárlás mellett. A Városi Televízióban archív anyagokat adunk le, amelyek különböző városi kulturális-és sportrendezvények.

Mit gondol, hogy mikor fog újra indulni a normális élet, és milyen hatást fog kiváltani a város-, illetve az intézmény életében?

Bízunk abban, hogy augusztus 15. után kicsit fellélegezhetünk. Érezhető, hogy az emberek vágynak a szabadba, igénylik a társaságot, a kikapcsolódást. Erre rátesz egy pluszt az, hogy itt a tavasz, jó idő van, ezek olyan befolyásoló tényezők, amik felerősítik az emberben a kimozdulási vágyat. A város gazdasági éltére pozitív hatást kell gyakorolnia a “beindulásnak”, hiszen a vásárlóerő növekszik, ami bevétel növekedéssel jár.

Az a tervünk, hogy különböző szféra vezetőivel, igazgatóival vesszük fel a kapcsolatot hasonló interjúk keretein belül. Ennek célja, hogy lássuk, hogy az ország pontjain ki és hogyan kezeli, hogyan tervezi a jövőt, hogyan vélekedik a járványról. Hasznosnak gondolja ezt a tevékenységet?

Szerintem igen hasznos ez a tevékenység. Az ország különböző pontjain, különböző a gazdasági fejlettség, a városok társadalmi berendezkedése is más, pl.: a lakosságon belül az idősek fiatalok aránya. Ezeken keresztül képződik le az, hogy egy adott település a kötelező feladatokon kívül milyen önként vállalt feladatokat lát el. Összességében azt jó lehet látni, hogy az egyes szférák ezt, hogy kezelik. Ezekből lehet tanulni, ki mit gondol, ki hogy látja a dolgokat, vagy, hogy egyáltalán ki milyen intézkedéseket tud foganatosítani a maga területén. Milyen technikákat alkalmaz arra vonatkozóan, hogy csökkentse vagy mérsékelje a károkat. Vagy, ha újra be fog indulni az élet, már pedig be fog, akkor milyen ötletekkel állnak elő a különböző szférák.

Ha beindul a dömping, ahogyan mondta, akkor tervezi még a KKV Médiával való együttműködés folytatását?

Igen, hiszen nekünk jó kapcsolatunk van/ volt Önökkel. Főleg hirdetések területén és ezt a továbbiakban is ugyanúgy szeretnénk folytatni, mint ahogyan az elmúlt években. Köszönjük a lehetőséget, és hogy gondoltak ránk. Ez egy újszerű kezdeményezés, hogy a szervezeteket is megkérdezik, hogyan látják a jövőbeni terveket, mert túlnyomórészt a gazdaságra koncentrálódnak a kérdések. Ez nem csak a mi esetünkben van így, hanem úgy általánosságban országos szinten is.

Következő cikkünk tartalma:

Még zajlik a felmérés-sorozatunk az intézményi vezetők körében. Következő alkalommal megismerheti a vezetők válaszai alapján született további kiértékelésünket, amiből már azt is megtudhatja, hogyan készülnek az “újranyitásra” az intézmények vezetői.