Olvasási idő: ~10 perc

A Nyírség szelíd dombjai, erdőkkel, ligetekkel tagolt szép tájai közt bújik meg a festői Nyírbátor. A közeli Ecsedi-lápon tanyázó sárkányt legyőző Báthory Vid legendája az egész várost átszövi, a hagyományt az itt élők évszázadok óta lelkesen ápolják. Ennek köszönheti nevét a 2010-ben épült Sárkány Wellness és Gyógyfürdő, mely a rendkívül hatásos és gyógyászati célokra is alkalmas Báthory gyógyvíznek köszönhetően igazi termál paradicsom a pihenni és gyógyulni vágyók számára. Belus  Tamást, a Sárkányfürdő vezetőjét faggattuk a jelen problematikájáról és a jövő lehetőségeiről.

Ön szerint kell lépéseket tenni annak érdekében, hogy ha elindul a vendégáradat, akkor Önök felé húzódjon, vagy úgy gondolja, hogy ez a fajta újranyitás el fogja hozni azt a helyzetet, hogy a vendégek újra, maguktól vissza fognak találni Önökhöz?

Ezt még nehéz megmondani, attól is függ, hogy meddig fog tartani ez a helyzet. Nyilván, ha most azt mondanák, hogy „na, akkor holnap vége”, akkor azt gondolom, hogy még egyszerű lenne, mert mindenkinek azért benne van az emlékezetében, hogy hova járt, mit szeret. Ha ez időben egyre inkább elhúzódik, akkor már nehezebb lesz, mert akkor megint csak azt kell mondanunk, hogy itt van 300 versenytársunk ebben az országban. Ha ez így lesz, akkor nyilván újra kell ezt az egészet gondolni.

A most futó dolgaink közül semmit sem próbáltam megszüntetni, hirdetéseket, ilyesmiket. Nyilván egy eseményt most nem tudok hirdetni, ha nincs, meg hát ez bolondság is lenne, hogy kiírom, hogy fesztivál és akkor keresztbe húzom, hogy nincs és elmarad. Azért vannak a marketingnek olyan összetevői, amit most nem célszerű csinálni. Ha tovább tart, akkor másképpen kell ehhez viszonyulni, akkor majd sokkal több energiát kell abba fektetnünk, hogy újra ránk gondoljanak vendégek. Most még ezt nem igazán érzem, mert ez még most nem túl nagy idő.

Ez az egész mizéria március közepén kezdődött, és nagyon szerencsétlen módon a fürdőkre nem mondtak semmit, csak azt, hogy a klóros vízben elpusztul a vírus. Nyilván az aktív klórnak megvan az a tulajdonsága, hogy megsebzi a vírust, mert a vírus sérülékeny. Amire viszont nem gondoltak, az a szaunában lévő jelenlét, a termálmedencében lévő ücsörgés egymás mellett. Szóval ez elég érdekesen jönne ki, mert azért egy ilyen helyen az ember a fürdőruhát leszámítva meztelen, tehát a bőrön keresztüli kontaktok miatt bárhonnan el lehet kapni a fertőzést.

Nagyon sajnálom, hogy a Nemzeti Népegészségügyi Központ nem vette ezt elég komolyan és csak annyit mondott, hogy a „fürdőkkel semmi baj, mert a klór megöli a vírust” – ez csak részben igaz. Egy uszoda vizében így van, de az összes többiben nem. Szerintem ez hiba volt, de ez azért van, mert az állam az önkormányzatokra akarta hagyni ezt a terhet, azután persze mindenki rájött, hogy nem érdemes csinálni, mert vendég sincs. A hivatalos kommunikáció, amit mondtak a fürdőkkel kapcsolatban, az részben igaz, a többit viszont nem mondták el. Ezután mindenki máshogy döntött, volt, aki 2 héttel is tovább volt nyitva, mint mi, de annak semmi értelme nem volt.

Ön szerint kell lépéseket tenni annak érdekében, hogy ha elindul a vendégáradat, akkor Önök felé húzódjon, vagy úgy gondolja, hogy ez a fajta újranyitás el fogja hozni azt a helyzetet, hogy a vendégek újra, maguktól vissza fognak találni Önökhöz?

Ezt még nehéz megmondani, attól is függ, hogy meddig fog tartani ez a helyzet. Nyilván, ha most azt mondanák, hogy „na, akkor holnap vége”, akkor azt gondolom, hogy még egyszerű lenne, mert mindenkinek azért benne van az emlékezetében, hogy hova járt, mit szeret. Ha ez időben egyre inkább elhúzódik, akkor már nehezebb lesz, mert akkor megint csak azt kell mondanunk, hogy itt van 300 versenytársunk ebben az országban. Ha ez így lesz, akkor nyilván újra kell ezt az egészet gondolni.

A most futó dolgaink közül semmit sem próbáltam megszüntetni, hirdetéseket, ilyesmiket. Nyilván egy eseményt most nem tudok hirdetni, ha nincs, meg hát ez bolondság is lenne, hogy kiírom, hogy fesztivál és akkor keresztbe húzom, hogy nincs és elmarad. Azért vannak a marketingnek olyan összetevői, amit most nem célszerű csinálni. Ha tovább tart, akkor másképpen kell ehhez viszonyulni, akkor majd sokkal több energiát kell abba fektetnünk, hogy újra ránk gondoljanak vendégek. Most még ezt nem igazán érzem, mert ez még most nem túl nagy idő.

Ez az egész mizéria március közepén kezdődött, és nagyon szerencsétlen módon a fürdőkre nem mondtak semmit, csak azt, hogy a klóros vízben elpusztul a vírus. Nyilván az aktív klórnak megvan az a tulajdonsága, hogy megsebzi a vírust, mert a vírus sérülékeny. Amire viszont nem gondoltak, az a szaunában lévő jelenlét, a termálmedencében lévő ücsörgés egymás mellett. Szóval ez elég érdekesen jönne ki, mert azért egy ilyen helyen az ember a fürdőruhát leszámítva meztelen, tehát a bőrön keresztüli kontaktok miatt bárhonnan el lehet kapni a fertőzést.

Nagyon sajnálom, hogy a Nemzeti Népegészségügyi Központ nem vette ezt elég komolyan és csak annyit mondott, hogy a „fürdőkkel semmi baj, mert a klór megöli a vírust” – ez csak részben igaz. Egy uszoda vizében így van, de az összes többiben nem. Szerintem ez hiba volt, de ez azért van, mert az állam az önkormányzatokra akarta hagyni ezt a terhet, azután persze mindenki rájött, hogy nem érdemes csinálni, mert vendég sincs. A hivatalos kommunikáció, amit mondtak a fürdőkkel kapcsolatban, az részben igaz, a többit viszont nem mondták el. Ezután mindenki máshogy döntött, volt, aki 2 héttel is tovább volt nyitva, mint mi, de annak semmi értelme nem volt.

Ha egy hosszabb, elhúzódó krízishelyzet fog fennállni, ami egy hosszabb leállást eredményez, akkor ennek mi lesz a következménye a piacon, lesz átrendeződés? Tönkre fognak menni fürdők esetleg?

Miután önkormányzati tulajdonban vannak a fürdők, erre nem gondolok. Azért a közösségek mindig összekapják magukat. Látva az 50-es éveket – hogyan fejlődtek a fürdők –, először mindenki gázt keresett. Összefúrták az Alföldet, mint egy sajtot, aztán meg mindenki a talált termálvíz miatt fürdőt épített. A fürdőket megkapták a vízművek, a rendszerváltás után az önkormányzatok, majd a megváltozott higiénés szabályok miatt a 80–85%-uk megpróbálta megvalósítani a vízforgató berendezéseket stb. Tehát mindig összekapták magukat. Nem hiszem, hogy tömeges lenne a fürdőbezárás. Nem is lenne értelme, mert szerintem az egészségturizmus a magyar turizmus motorja.

Ha hozzánk eljön egy Erdélyben élő család egy hétre, akkor a mi apartmanjainkban alszik és csak a fürdőben él. Nem tudom rávenni, hogy elmenjen egy másik településre. Itt a környéken annyira fontos a magyar fürdő, hogy azt sem gondolom, hogy nagyobb átrendeződés lenne. Azt hiszem, mindenki fogja tartani a pozícióját, bár lehet, hogy néhány kisebb feladja. Ezt nem tudom, de ott pedig elő fognak állni valamilyen speciális megoldással (magántőkével, támogatással). Újra fog ez indulni. A fürdők nagy értéke Magyarországnak. Hihetetlenül sok pénz áramlott ebbe a rendszerbe, nagyon sok munkavállaló dolgozik ebben az iparágban (a munkavállalók több mint 10%-a) A GDP-nek is 12,5%-át teszi ki ez a szektor, tehát ha ezzel nagy baj lenne, akkor a magyar gazdasággal is.

Tud arról, hogy a kormány tesz-e konkrét lépéseket vagy intézkedéseket annak érdekében, hogy esetleg fellendítsék a turisztikai szektort, ha majd a gazdaság újra fog indulni?

Most annyi csináltak, hogy a bajban levőket segítgetik. Mi viszont jobb helyzetben vagyunk, mint például egy budapesti étterem, amely egyik pillanatról a másikra elvesztette az összes vendégét, és a tulajdonos azt mondta: „Na, hát akkor Isten áldjon benneteket!”, és elköszönt az alkalmazottaktól. Most a legfrisseb hír az, hogy nem akarnak semmilyen kieső bértámogatást, hanem egy gazdaságélénkítő programról beszélnek, ezt mondta talán a miniszterelnök. Úgy legyen! Bármelyik jó, csak azt nem tudom, hogy akkor a rendszerben hogyan fogják megtartani a szakképzett munkaerőt. Mert én szakképzettnek mondom azt a vízforgató gépészt is, aki fertőtleníti a medencét, hiszen azt is meg kell tanulni, és ezt sem az első éjszakai műszak után fogja tudni a dolgozó, hanem bizony heteket kell ebben a rendszerben eltölteni, hogy megtanulja az összes szűrőmosatást stb. Ez nem olyan egyszerű, hogy behívunk valakit az utcáról, hogy nálunk dolgozzon.

Szerintem most kellene egy olyan program, ami ott tartja a munkaerőt, ezen segít akár úgy is, hogy előlegként kapnak fizetést és majd ledolgozzák. Szerintem sok olyan módszer lehet, amivel ezt jól lehetne kezelni. Láthatjuk az elmúlt 10 évben, hogy ezek a gazdaságélénkítő források mindig olyan személyekre esnek, akik a reflektorfényben állnak, vagy oda állították őket. Valahogy ezek inkább személyi segítségnek tűnnek számomra és nem szektorsegítségnek. Bízom benne, hogy lesz valamilyen megoldás, mert a hazai turizmus hamarabb fog elindulni, mint a külföldi, bátrabbak leszünk elmenni 30 kilométerre, mint 150-re. A beutazó turizmus lesz az, ami lassabban fog visszarendeződni, mint a belföldi turizmus.

Azt gondolom, hogy ilyen szempontból az év hátralevő része még sokat segíthet. Csak azt nem tudjuk, hogy mekkora jövedelemkiesés lesz, kiket fog ez érinteni, a mi vendégkörünket fogja-e érinteni, ezt még nem látjuk. Ha a járvány időszaka hosszú lesz, akkor a családok felélik tartalékaikat és nem az lesz a legfontosabb, hogy könyvet vegyenek, színházba vagy fürdőbe menjenek, hanem más, számukra fontosabb dolgokra fognak költeni. Csak feltételezem, hogy minél hosszabb lesz ez az időszak, annál inkább elfogynak a szabadon felhasználható jövedelmek.

Azt szeretném még megkérdezni most a végén Öntől, hogy mennyire tartja jó kezdeményezésnek tőlünk azt, amit most csinálunk? Tehát azt, hogy megkeressük azokat, akik a turisztikában bármilyen formában működnek, és megpróbálunk ebben a krízishelyzetben egy másfajta cselekvést, hozzáállást nyújtani, kialakítva egy bizonyos párbeszédet Önnel/Önökkel, megpróbálva az ötleteket, benyomásokat, a helyben hozott döntéseket bemutatni másoknak is? Mit gondol erről a kezdeményezésről, van-e ennek relevanciája, életképessége?

Biztos vagyok benne, hogy ez egy jó kezdeményezés. Mindig nagyon szerettem meghallgatni mások véleményét, mert mindenkitől tanulhat az ember, és szerintem az is nagyon fontos, hogy megismerjük mások gondolkodásmódját.

A hazai fürdőket is sokféle végzettségű, életkorú ember vezeti, közülük lehet, hogy van, aki hasonlít rám, és van, aki különbözik. Nagyon fontos, hogy megismerjük azt, hogyan gondolkodnak mások a világról, a turizmusról. Igazából a szektor szereplőitől, a Magyar Fürdőszövetségtől és mitőlünk is nyilván azt várják, hogy szakmai álláspontokat fogalmazzunk meg. Bizony hallok olyat, hogy „válság van, akkor nem költök marketingre”. Ez a legnagyobb badarság, mert pont most kellene.

Szerintem ez egy nagyon jó kezdeményezés, amit csinálnak, mert fontos lehet, hogy lássuk azt, hogy mások hogyan gondolkodnak. Nagyon fontos nálunk is, hogy milyen kommunikációs csatornákat használunk, milyen emléktárgyakat kínálunk, milyen a marketingünk. Bízom benne, hogy a jövőben is együtt fogunk dolgozni, hiszen most is együtt dolgozunk és készülünk arra, hogy – mondjuk – az emléktárgyrendszereinket is megújítsuk. Nyírbátorban, a Kulturális Központban is úgy dolgozunk a kollegáinkkal, hogy nyár végére, őszre és télre azért legyenek programok.

Tudna-e nekünk abban segíteni, hogy az Önhöz hasonló vezetőket, intézményvezetőket hatékonyabban tudnánk megszólítani? Mi volt az, amivel sikerült Önt rávenni erre a beszélgetésre, és mi a tanácsa, mivel tudnánk a következő interjúalanyunknál könnyebbé tenni a munkánkat?

Nekünk azért volt egyszerűbb a dolgunk, mert évek óta együtt dolgozunk. Úgy emlékszem, mikor először kérdezte tőlem előző cégvezetőnk, hogy mi a véleményem egy hirdetési megoldásról – azt hiszem, hogy pont akkor egy Tesco Rádiós hirdetés volt –, arra bátorítottam, hogy csak csinálja, mert az emberek, akik átjönnek Erdélyből hozzánk, mindig bele kell gondolnunk abba, hogy mit csinálnak. Tehát átjönnek, vásárolnak, majd elmennek egy fürdőbe, és hazavisznek valamit. Ráadásul a környékünkön jellemzően a magyarság lakik, akik a magyar ízeket kedvelik, ezért be is fognak menni egy ilyen nagyáruházba. Ha az ember logikusan végiggondol egy napot, akkor rájön, hogy mi lenne az a csatorna, ahol el lehet az embereket, a vevőket érni. A másik segítség az ajánlás lehet, de persze ehhez tudni kell, hogy milyen szektorral szeretnének beszélni. Akár én is tudok segíteni, összehozni ilyen beszélgetéseket.

Mi is nagyon bizakodóak vagyunk, és elég sok szektorbéli szereplővel dolgozunk, köztük Önnel is. Nagyon köszönjük a ránk szánt idejét!

Következő cikkünk tartalma:

Lassan elkészül az önkormányzati piackutatásunk eredménye. Szeretnénk bemutatni Önnek, hogy a helyi döntéshozók hogyan látják a településük helyzetét, és milyen döntéseket hoztak.